Érdekes Valentin

Fura déjà vu érzéssel keltem fel. A fejem hasogatott, ruha nem volt rajtam, de mellettem gyanúsan üres volt az ágy. Mozdultam volna, de a fenekembe nyilalló fájdalomtól nem tudtam. Miért van az, hogy minden lerészegedésnél én vagyok a lány? Tudom, hogy egy csődör, de jó lenne, ha részegen én is betehetném! Mivel mást nem tudtam tenni, elnyúltam az ágyon. Nem sok mindenre emlékeztem az előző estéből, de arra igen, hogy egy szórakozóhelyre tértünk be Balázzsal. Megünnepeltük, hogy egy éve már annak, hogy megvett, és sikeresen egymásba szerettünk. Mikor megláttam a feliratot a bár nevével, kicsit megijedtem. Megunt és elad valami öreg fasznak.? Mi több, így akarja a tudtomra adni, hogy talált jobbat?

Rettegve léptem be a klub falai közé. A díszítés mesébe illő látványt nyújtott, még magam is meglepődtem, annak ellenére, hogy minden a szerelem napját hirdette. Részegen tuti elhányom magam! Túl sok a rózsaszín! Én pedig tökös legény vagyok. Körülnéztem, a sarokba ott volt a bár tulaja. Mosolyogva indult el felénk. Ha ez mosoly én szűz vagyok. Ez inkább vicsorog. Kedvesen üdvözölt bennünket, a hangjától kirázott a hideg, és nem a legjobb értelemben. Olyan karcos volt és fagyos, hogy azt hittem, a bent tomboló negyven fok ellenére is bekacsintott az északi sark. Megborzongtam a hirtelen jött fagyos levegőtől, a csávó aurája sötétebb volt, mint a mellette álló kuvasz fejű haverja lelke.

A tőlünk balra kialakított részre gyülekeztek a szingli pasik, akaratlanul is a fejünk felett lévő üvegiroda felé tekintettem. Én már tudtam, hogy mi zajlik le odafent. Balázs mindenbe beavatott, miután összejöttünk. Egyszer mondta el, aztán soha többé nem hoztuk szóba. Felesleges lett volna, mert se megvenni nem tudtam volna senkit, sem pedig eladni nem lehetett már. Közösen megegyeztünk Bazsival, hogy attól, hogy megvett, nem egy kicseszett tárgy leszek, amit akkor használ, amikor csak akar. Emberi lény vagyok, ha nem akarok dugni, akkor nem lesz szex.

Jobbra néztem, ahol a párok táncoltak önfeledten a kétezres évek dalaira. Elmosolyodtam egy-egy Groovehouse-ra, amit rég nem hallgattam. A Mit ér neked című daluknál kicsit elszomorodtam. A volt szomszédom fia jutott eszembe róla. Szegény srác olyan mértékben sérült lelkileg, hogy azt hittük, soha nem áll talpra. Apám volt a pszichológusa, aki ugyan nem beszélhetett a közte és Viktor közt zajló beszélgetésekről, de egy véletlen alkalmával elkotyogta, hogy ez a dal volt az, amit rongyosra hallgatott.

      –  Nem jössz táncolni? – ölelt át Balázs. Kaptam az alkalmon, mert az előttem álló tulaj, már nyáladzva nézett rám. – Érezzük jól magunkat!

Elmosolyodtam, és elindultam a pároknak fenntartott kis részleg felé. Éreztem, hogy szerelmem jön utánam. Akármikor betértünk ide, egy pillanatra sem hagyott magamra. Féltett, hiszen tudta, hogy a tulajdonos feni rám a fogát. Előle vett meg engem. Rengeteg pénzt tett fel rám, a licit, ami értem zajlott, felugrott a milliós összegre, de Balázst nem tudta túllicitálni. Ez bosszantotta is a férfit.

       –  Édesem, – karoltam át Balázs nyakát, amikor a bár vezetője mellénk ért az aktuális vételével. – Mi lenne, ha tovább mennénk? Itt a levegő kicsit állott, és szörnyen rosszindulat szag terjeng.

Így indultunk tovább. Nem is akartam sokáig ott lenni. Úgy voltam vele, hogy megmutatjuk a pofánk, és már ott sem vagyunk. Gyűlöltem azt a bárt! Ha Bazsi nem kért volna rá, hogy ne tegyem, már jelentettem volna az illetékes szerveknél. Csak azzal tudott megállítani, hogy ő is ráfázott volna, amit nem akartam.

A konkurens bárba tértünk be. Balázs mutatta meg még az első hónapban, mikor minden csak a szexről szólt. Ott és akkor, amikor ránk tört a vágy, dugtunk, ezért meg kellett találnunk a megfelelő helyeket. A bárra véletlen találtunk rá, egy átzüllött éjszakán. A menetet már letudtuk, de nem ittunk eleget, legalábbis én még nem voltam elég részeg ahhoz, hogy a seggem közelébe engedjem, és ezen szeretett volna változtatni. Magával ráncigált, és a pulthoz érve kérte nekem az első brutál erősnek vélt koktélom.

Nem értettem, hogy mit is várt, hogy majd két pohár után már kezes bárány leszek, és önként tolom a picsám a faszhoz, sőt még be is igazítom, hogy már csak be kelljen tenni? Szerencsém, hogy mindig is jól bírtam a piát. Engem soha nem lehetett a sárgaföld alá itatni. Általában mire beütött a sok alkohol, már mindenki más fetrengett, különböző jógapózokat felvéve.

      – Miért nem szereted azt a bárt? – kérdezte meg Balázs, mire felvontam a szemöldököm. – Látszik rajtad, hogy undorral lépsz be.

      – Nem a bárt utálom, – morogtam kelletlenül, a tekintetemen már látszott, hogy nem voltam a helyzet magaslatán – én a tulajt utálom. Egy utolsó patkány, akire még a patkánymérget is felesleges pazarolni. Arról nem is beszélve, hogy bárhol meglát, olyan nyálcsíkot húz maga után, hogy a Duna hozzá képest patak.

      –  Tetszel neki, na és? Tudtommal nem hajt más pasijára.

      –  A lófaszt nem! – dörrentem fel, ami jelezte, hogy elértem azt az alkohol szintet, hogy már bevállalom a hálaadási pulyka szerepét. – Na, húzzunk innen, kedvem támadt megülni a varázspálcád!

Felvonta frissen igazított szemöldökét. Soha nem értettem, hogy miért csináltatta meg rendszeresen. Nekem ő tökéletes volt, mindegy, hogy a haja a szélrózsa minden irányába állt-e, vagy sem, hogy reggelente egy állatot is kinyírt volna a lehelete. Az sem érdekelt, hogy néha egy-egy szavával mélyebb sebet hasított a szívembe, mint a Mariana-árok. Szerettem őt úgy, ahogy volt. Minden apró rezdülésével. Egyetlen pillantása elég volt, hogy újra érezzem a lángot, a szenvedélyt, ami űzött mindig is. Azt a szerelmet, amit soha nem hittem, hogy megkapok.

       –  Ne, baba, élvezzük még az estét! – hajolt közel a fülemhez, hogy más ne hallja. A zene nem szólt olyan hangosan, így ez egy óvintézkedés volt a részéről. – Ígérem, utána csak te merülsz le!

Elvigyorodtam. Általában az ilyen estéken, mikor a város szórakozóhelyeit jártuk, ő volt az, aki elmerülhetett bennem. Részegen sokkal dominánsabb, vadabb és uralkodóbb természet volt. Ezt is szerettem benne. Nem voltam rá soha büszke, de néha vágytam arra, hogy valaki kikössön, elfenekeljen. Nem vagyok kattos, csak szeretem, ha néha becsicskítanak, ennyi. Vágytam arra, hogy legyen valaki, akivel kiélhetem ezeket a vágyakat, Balázs megadta nekem, sőt többet, mint amit valaha reméltem.

Balázs számomra a megtestesült férfi volt, annak ellenére, hogy neki is bőven voltak hibái. Ezekre akkor kellett rájönnöm, mikor összebútoroztunk. Nem is sejtettem, hogy ennyire trehány lehet egy pasi! Itt nem azt értem, hogy egyszer-kétszer nem pakol el maga után, hanem hogy rendszeresen. Azóta persze beidomítottam már, de az elején azt hittem, agyhúgykövet kapok! Akármerre mentem a lakásban, büdös zokni kacsintott rám minden sarokból. A szennyes eldobálva. Mikor lebasztam, hogy miért, annyit felelt, hogy neki mindig volt egy bejárónője, aki mindent megcsinált helyette.

     –   Balázs! Ha nem akarod, hogy megetessem veled a koszos zoknid, akkor elpakolsz magad után!

Keltem ki magamból egy hónappal az összeköltözés után. Addigra gyűlt fel bennem a sok méreg, ami emésztette a lelkem. Untam az állandó pakolászást, hogy otthon sem tudtam pihenni, mert minden nap megcsinálta a kupit.

      –  Ki takarított eddig helyetted? Vagy neked a szemétdomb a megszokott életközeged?

      –  Egy bejárónőt fizettem. Most, hogy itt vagy, felmondtam neki.

      – Úgy nézek ki, mint egy istenverte takarítónő? – húztam fel magam, egész testemben remegve az idegességtől. – Mondd csak, őt is megbasztad, vagy neki pénzzel fizettél, mert ekkora mocsokhoz éjjel-nappal kúrhattad volna szegényt!

Megdöbbent, de nem hagytam neki, hogy válaszoljon. Mérgesen kezdtem el összeszedni az eldobált göncöket. A koszosakat és a tisztákat egyaránt. Már nem volt kedvem a válogatáshoz. Ami a kezem ügyébe került, azt vágtam be a mosógépbe. Aznap délután nem egy adagot mostam ki, ráadásul a munkahelyen sem volt könnyű napom, így estére elfáradtam.

Mire ágyba kerültem, már alig álltam a lábamon, ő meg úgy gondolta, hogy eljátssza a férfit, és simogatni kezdett. Azt hittem, hogy meg szeretne masszírozni, ami jól esett volna, de mikor egyértelmű jelzést kaptam, hogy ő bennem akar lenni, úgy löktem el magamtól, mintha tűzből lett volna.

      –  Eszedbe ne jusson! – mordultam fel, kikeltem az ágyból, és indultam a nappali felé. – Nincs kedvem hozzá!

      –  Mi a fasz bajod van? – mordult fel. Visszanéztem rá, a szemem szikrákat szórt. – Menstruálsz?

     –  Nem, de az orrod fog, ha még egyszer beszólsz! – halkult el a hangom. Fáradt voltam, már nem bírtam tovább. A szememből kicsordult egy könnycsepp, amit követett a többi. – A melóhelyen is hajtás van, idehaza a te gönceid pakolom minden kibaszott nap, főzök, mosok, takarítok! Úgy érzem magam, mint egy cseléd!

     –  Nem vagy a cselédem!

     –  Akkor máshogy fejezem ki magam! – kiabáltam el magam, mire ő is meglepődött, nem csak én. – A kibaszott csicskád vagyok! Legyen körülötted rend, legyen kaja a beledben, majd este kefélhess! Na, drágám, addig, amíg nem segítesz a ház körül, nem lesz szex! Nem, hogy én nem baszlak meg, de te se engem! Ha meg máshoz mész, levágom a faszod, a kis szutykot meg kinyírom a gecibe!

Onnantól kezdve minden megváltozott. Segített mindenben, kedveskedett nekem, virágot hozott, bát tudta, hogy nem szeretem. Minden hétvégén étterembe vitt, hogy kicsit kiengeszteljen, ami jólesett. Az evést lassan váltotta fel a bulizás, így Valentin nap alkalmával is szórakozni mentünk. Persze nekem más terveim voltak, de ez őt nem igazán érdekelte, ami kicsit rosszul esett, de pár pohár után már nem is igazán érdekelt.

A hangulat egészen felpörgött a harmadik szórakozóhelyen. Már nem csak rövidet ittam, hanem sört is, ami eléggé beütött, és szidni kezdtem magam, mert nem ettem semmit. Az alkohol jótékonyan hatott rám. A tömeg közepén táncoltam, élveztem az életet, ami Balázsnak nem tetszett.

Éjfél körül járhatott az idő, mikor megunta, hogy én a terem közepén riszálom a seggem, és hazaráncigált. Bosszús voltam, mert én maradni akartam volna. Finoman bánt velem, óvatosan levette a kabátom, a cipőm, mert már nem álltam a lábamon. Mikor az ingem készült levenni, bennem feléledt a vágy. Próbált elhúzódni tőlem, hogy a nadrágomtól is megszabadítson, de nekem jobb ötlet ugrott be a homályos agyamba. A szájára martam az enyémmel, és vadul kezdtem el tépni. Meglepetten nyögött fel és kapott a derekam után, mert készültem eldőlni, mint a krumpliszsák.

Finoman emelt fel, és vitt be a hálószobába. Letett az ágyra, és fölém hajolva megcsókolt. Nem olyan mohón, mint én tettem, de ez kellett ahhoz, hogy ne akarjam fenekestül felfalni. Megtettem volna, nem egyszer volt rá példa, hogy olyan vadul szeretkeztem vele, másnap végig azt hallgattam, hogy fáj a feneke.

        –  Ne tökölj! Tedd be!

Sebesen dobott le minden textilt magáról, és minden cicoma nélkül merült el bennem. Már megszoktam, hogy néha ő is vágyik a durvább menetre, és ez is tetszett benne. Olyankor nem finomkodunk, de nem csak úgy durr be, és verettük, mint nagyapa a fronton! Nem szerettük volna, ha a másiknak komoly baja esik, így több síkosítót is használtunk.

Az agyam egyre ködösebbé vált, már nem bírtam a valóság talaján maradni, ahogy bennem mozgott. Vad volt, egyben érzéki, és minden durva lökés ellenére tudtam, hogy figyel rám. Akkor engedtem el az utolsó kapaszkodót is, mikor eltalálta bennem azt a bizonyos pontot, mitől csillagokat láttam.

        –  Ott! Megint! – kiáltottam fel.

Hogy mikor szálltam el, mint a füst? Nem emlékszem, de még élénken bennem van az érzés, hogy minden egyes lökésnél ugyanazt a pontot célozta meg, amivel engem pillanatok alatt repített a mennybe. Az az érzés, amit akkor éreztem, felülmúlta az addigi összes szeretkezésünket! Azt már nem bírtam kivárni, hogy ő is elélvezzen, legalábbis magától, így igyekeztem ellentétesen mozogni vele, bár ügyetlen voltam. Még éreztem, hogy elélvez, kitöltött a meleg nedv, amit belém engedett, de utána elnyomott az álom. Nem tudtam, hogy mikor húzódott ki belőlem. Édes helyen jártam, amit megfűszerezett a szex okozta eufória.