10. fejezet – A beszélgetés: Gun szemszöge

Gun érezte, ahogy a szíve apró darabokra törik az ő Papi-jáért. Soha nem sírt így. Valami tényleg motoszkál a fejében. Gun azt kívánta teljes szívéből, bárcsak megszűntethetné a fájdalmát, de csak ölelni tudta.

– Nem is tudom, miért sírok… – vallotta be Off.

– Néha csak ki kell mindent engedned magadból, Papi – válaszolta Gun. – Mindig mindent magadban tartasz és magad birkózol meg vele és ez nem egészséges. Örülök, hogy most kiengeded, és itt lehetek melletted.

Off lassan elhúzódott.

– Uhhh, megint rendbe kell szednem magam. Aztán beszélhetünk rendesen? Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem, Gun.

Hallva, hogy Papi ilyeneket mond, pillangók költöztek Gun gyomrába, úgy viselkedett vele, mint egy szerelmes tini. Gun elmosolyodott és puszit nyomott Off arcára. Off visszasétált a fürdőbe, Gun pedig megterített és a vizét kortyolgatta, amíg arra várt, hogy Off visszatérjen. Gun látta, ahogy Off besétál a konyhába és látszott rajta, milyen feszült.

– Együnk, Papi, aztán beszéljünk – mondta Gun és mindent megtett, hogy Off kicsit kényelmesebben érezze magát.

– Persze – válaszolt Off mosolyogva. – Olyan éhes vagyok!

Gun mindennél jobban meg akarta kérdezni Off-tól, hogy készen áll-e a beszélgetésre, de elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja, ha túlságosan erőlteti a témát, akkor Papi elzárkózik előle és mindent magában tart.

– Gun – kezdett bele Off pár pillanat múlva. – Magyarázatot érdemelsz mindazért, ami történt, de először is, bocsánatot akarok kérni. Kiakadtam, ezért úgy gondoltam, hogy remek ötlet lenne lerészegedni. Nem kellett volna felhívnom, hogy utána így aggódj miattam, főleg, amikor a barátaiddal voltál.

Gun nem akarta, hogy Off rosszul érezze magát azért, mert felhívta! Mindig ott akart lenni számára.

– Papi!

Megpróbálta félbeszakítani, de Off folytatta.

– Kérlek, Gun, mindent egyszerre ki akarok mondani, szóval ne szakíts félbe, oké?

Gun bólintott és nem szólt többet közbe.

– Szóval az ok, amiért kiakadtam, az volt, hogy megnéztem a közös műsorunkat. Mook és én megint veszekedtünk, mindig ugyanazt hajtogatta, amikor összekaptunk. Hogy megcsalom őt veled és szerelmes vagyok beléd.

Szentséges ég!, gondolta Gun, de valahogy sikerült semleges arcot vágnia.

 – Azt válaszoltam, amit mindig. Hogy olyan vagy nekem, mint a testvérem, semmi több.

Ez a megjegyzés fájt, Papi nem tudta, hogy viszonozza az érzéseit, de még így is kellemetlen volt hallania, hogy ilyen könnyedén ezt mondja.

– Aztán egyre többet emlegette a műsorunkat, hogy minden barátja szánja őt, mert annyira látszik a műsorban. Annyira látszik, hogy szerelmes vagyok beléd… Kinevettem, azt mondtam neki, hogy nevetséges, mire rám kiabált, hogy akkor nézzem meg én, mire megint azt mondtam neki, hogy nevetségesen viselkedik.

Basszus, ezt fájdalmas volt hallani, gondolta Gun.

– Az egész műsort. Még sosem néztem meg a végeredményt, tudod?

Gun látta, hogy Off szenved valamivel. Basszus, gondolta. Mi van, ha Papi észrevette, hogy szerelmes vagyok belé? Mi van, ha azt fogja mondani, többet nem dolgozhat velem, mert helyre kell hoznia a dolgokat Mook-al…

Bármennyire is rettegett Gun, így is átnyúlt az asztalon, hogy megfogja Off kezét. Saját magát legalább annyira nyugtatta ezzel, mint Papi-t.

– Először azt gondoltam, mi a francról beszél? Hisz rólunk van szó! De minél tovább néztem, annál inkább láttam… – Gun megszorította a kezét és azt hitte, menten belehal a feszültségbe. – Igaza volt, Gun. Előbb látta, mint én. Én… Én szeretlek. Istenem, el sem hiszem, hogy hangosan kimondtam     … Bassza meg.

Gun döbbent csendben ült pár másodpercig. Jól hallotta? Papi nem mondhatta az előbb azt, hogy ő is szerelmes belé. Meg kellett mondania Papi-nak, hogy minden rendben, de valahogy nem tudta kimondani a szavakat. Ezért úgy döntött, hogy amíg újra meg tud szólalni, ölelni fogja Papi-t. Kicsit odébb mozdította a kezét, hogy meg tudja kerülni az asztalt, de Off szorosabban fogta. Gun-nak nem állt szándékában elengedni, csak közelebb akart hozzá kerülni. Anélkül, hogy mondott volna bármit is, átölelte Papi-t a szabad kezével és puszit nyomott a fejére. Off hátratolta a székét és elengedte a kezét, de csak azért, hogy Gun-t az ölébe húzza és olyan szorosan ölelje át, ahogy csak tudja.

– Kérlek, mondd, hogy rendben vagyunk. Kérlek? Nem kell azt mondanod nekem, hogy ugyanígy érzel és ígérem, hogy sosem erőltetem rád az érzelmeimet, csak kérlek, kérlek, ne hagyj el! Őszintén, nem tudom, mi lenne velem nélküled…

Most Gun-on volt a sor, hogy sírjon, de ezúttal boldog könnyeket. Felhúzta Off arcát, hogy ránézzen.

– Papi, te ostoba! Olyan régóta szerelmes vagyok beléd! Hogy nem tudtad?