9. fejezet – A beszélgetés: Off szemszöge

Off évek óta most először engedte meg magának, hogy sírjon és Gun csak tartotta, nyugtató körökben simogatva a hátát.

– Nem tudom, miért sírok… – vallotta be Off.

– Néha csak ki kell mindent engedned magadból, Papi – válaszolta Gun. – Mindig mindent magadban tartasz és magad birkózol meg vele és ez nem egészséges. Örülök, hogy most kiengeded, és itt lehetek melletted.

Off lassan elhúzódott.

– Uhhh, megint rendbe kell szednem magam. Aztán beszélhetünk rendesen? Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem, Gun.

Gun szélesen elmosolyodott és puszit nyomott Off arcára. Off visszasétált a fürdőbe és megmosta az arcát. Annyira kínosan érezte magát, hogy Gun látta őt sírni. Még soha senki nem látta sírás közben! De az, hogy mindenféle ítélkezés nélkül ölelte, olyan meleg érzéssel töltötte el, amit még sosem tapasztalt. Basszus, annyira kész volt ettől a gyerektől. Megszárította az arcát és visszasétált a konyhába. Az idegessége visszatért, amikor meglátta, hogy Gun az asztalnál vár rá.

– Együnk, Papi, aztán beszéljünk – mosolygott Gun és ettől Off jobban érezte magát.

– Persze – válaszolt mosolyogva. – Olyan éhes vagyok!

Azonkívül, amikor az első pár héten megismerték egymást, vagy amikor piszkálódott, Gun közelében kényelmesen érezte magát. Amikor ki kellett állnia a rajongói elé a színpadra, mindig feszültséggel töltötte el, de az, hogy Gun-nal volt, teljesen megváltoztatta a helyzetet, mert tudta, hogy minden rendben lesz, amíg együtt vannak.

– Gun – kezdett bele Off pár pillanat múlva. – Magyarázatot érdemelsz mindazért, ami történt, de először is, bocsánatot akarok kérni. Kiakadtam, ezért úgy gondoltam, hogy remek ötlet lenne lerészegedni. Nem kellett volna felhívnom, hogy utána így aggódj miattam, főleg, amikor a barátaiddal voltál.

– Papi!

Gun megpróbálta félbeszakítani, de Off folytatta.

– Kérlek, Gun, mindent egyszerre ki akarok mondani, szóval ne szakíts félbe, oké?

Gun bólintott és nem szólt többet közbe.

– Szóval az ok, amiért kiakadtam, az volt, hogy megnéztem a közös műsorunkat. Mook és én megint veszekedtünk, mindig ugyanazt hajtogatta, amikor összekaptunk. Hogy megcsalom őt veled és szerelmes vagyok beléd. – Off Gun-ra nézett, hogy lássa a reakcióját, de Gun semleges arcot vágott. – Azt válaszoltam, amit mindig. Hogy olyan vagy nekem, mint a testvérem, semmi több. Aztán egyre többet emlegette a műsorunkat, hogy minden barátja szánja őt, mert annyira látszik a műsorban. Annyira látszik, hogy szerelmes vagyok beléd…

Off elhallgatott és megpróbálta összeszedni a bátorságát, hogy folytassa. Felpillantott Gun-ra, aki türelmesen várta, hogy folytassa.

– Kinevettem, azt mondtam neki, hogy nevetséges, mire rám kiabált, hogy akkor nézzem meg én, mire megint azt mondtam neki, hogy nevetségesen viselkedik. Ezért megnéztem. Az egész műsort. Még sosem néztem meg a végeredményt, tudod?

Off most már kínlódott. Nem tudta, hogy képes-e folytatni. Mi van, ha Gun kineveti? Mi van, ha nem érez úgy, mint ő, hogyan dolgozhatnának tovább együtt? Ahogy feladta volna és meghátrált volna úgy, hogy valami légből kapott dolgot előad, amikor Gun átnyúlt az asztal felett és megfogta a kezét. Olyan apró gesztus volt, de olyan sokat jelentett neki, hogy elég bátorságot adott ahhoz, hogy folytassa.

– Először azt gondoltam, mi a francról beszél? Hisz rólunk van szó! De minél tovább néztem, annál inkább láttam… – Gun megszorította a kezét és Off az összekulcsolt kezükre meredt. – Igaza volt, Gun. Előbb látta, mint én. Én… Én szeretlek. Istenem, el sem hiszem, hogy hangosan kimondtam… Bassza meg.

Off nem bírt felnézni. Ha felnézett volna és látta volna az undort Gun tekintetében, nem biztos, hogy kibírta volna. Talán, ha csak a kezüket nézte, az idő megállna és örökké így maradhatnának. Érezte, ahogy Gun keze megmozdul és ösztönösen erősebben szorította. Gun nem engedte el, csak körbement az asztalon, hogy közelebb kerüljön Off-hoz. Anélkül, hogy mondott volna egy szót is, a szabad kezével átölelte Off-ot és puszit nyomott a fejére. Off hátratolta a székét, így elengedve Gun kezét és az ölébe húzta, hogy olyan szorosan ölelje, amennyire csak tudta.

– Kérlek, mondd, hogy rendben vagyunk. Kérlek? Nem kell azt mondanod nekem, hogy ugyanígy érzel és ígérem, hogy sosem erőltetem rád az érzelmeimet, csak kérlek, kérlek, ne hagyj el! Őszintén, nem tudom, mi lenne velem nélküled…

Off tudta, hogy mindent elmondott, amit csak lehetett, már csak várnia kell Gun válaszára.